Faszagyerek vagyok, mindenki csak néz. Régóta benne vagyok, leforgott pár rész. Nekem ez hobbi, nem remegek érte. Zenémet nem láthatod a trendingben, Ahhoz enni kell, így gyúrjunk rá, Száz kiló alatt nincs férfi, hát szarok rá. Ahhoz negyven kiló plusz kellene - Attól a szív megáll. Én tartom magam, fontos a morál. Szavak nélkül is megértjük egymást. Nem rángatlak, nem kell, hogy azt mondjad: -Állj! Nem a TikTokról szerzek magamnak lányt, Nekem feleségem van, fontos a morál! Vigyázok magamra, nem jön a polizei, De ha keresnének is, nem találnak rám. Én sem fogok a sötétben élni, Három pfizer van bennem, baby. Refrén: Írok egy slágert, egy szerelmes dalt, Egy keménykedős-gyengéd szerelmes dalt, Egy gengszterséges-romantikus számot, Olyanokból, amit a trendingben látok. x2 Nekem ez sok-sok-sok, nekem ez fáj-fáj-fáj. A trending topban nincsen jó szám-szám-szám. Legyen ez a mi titkunk, Juanita! Nem is nekünk készült ez a lista. Ez a bűnös örömöm, mikor előjön a vér. A diszkópápával senki nem bír. De kiállok a boogie-ból, nem kapok levegőt. Ti csak néztek, pedig nem jönnek a pénzek. Én keresek, melózok a melóban Három helyen, de ez így jól van. Csoda, hogy még élek, megőrzöm az egészségem. Várj, nekem boldogságom a feleségem. Addig voltam félember, ameddig ő nem volt. Kettőnkben az erő, húzzátok meg magatok! Nekem sosem volt mindegy, nem kell Barbie baba, Volt már elég, de csak egy Barbara. Refrén

A gyerekkor az nehéz, mert a gyerek nem tudja, Hogy ő a hülye vagy az egész pereputtya. Ha leszidják, akkor magát hibáztatja. Később érti meg, hogy a család, ami lehúzza. Szerettem csatangolni, főleg, ha nem volt dolgom. Hülyeségeket nem csináltam, volt elég gondom. Kicsi voltam és bizonytalan, Végtelenül naiv, így sokszor megjártam. Próbáltam csajozni, volt egy lány, tetszett. A szavakat nem találtam, mentünk haza egymás mellett. Egy évvel idősebb volt nálam, Nem hittem, hogy sikerülhet, így meg sem próbáltam. Elballagott, nyolcadikos lettem, Monor lehúzott, nekem is tovább kellett mennem! Rossz tanárok még rosszabb módszertannal. Kisvárosban életet tanulsz minden nappal. Nagyvárosban minden új volt; Lepattant arcok, az aluljáróban húgyfolt. Addig csak a Dodog Sanyit láttam, Itt meg az önsorsrontók teljes szivárványban. Refrén: Sok rossz döntés démonként követ, Akit nem, az vesse rám az első követ! X4 Az egyetem eleje olyan volt, mint a suliban; Új volt minden, mindenhol ott voltam. Volt egy kis helyem; egy állvány, egy kis falrész. Reggeltől estig kentem, és kész. Volt egy mérgező kapcsolatom, leszívta a lelkem, Ezért szívtam és ittam, mi mást tehettem? Az életmódom és engem sem tartott sokra, De az Erasmus ezt is megoldotta. Mikor hazatértem, végre magam lettem! Lett egy új barátnőm, jobb képeket kentem. Kidobott, mikor rájött, hogy nyűgös fasz vagyok, És akkor is bajom van, mikor nincs is bajom. Refrén Mikor nem volt csajom, mindig csajra vágytam. Mikor lett volna valaki, jól kihátráltam. Mikor én akartam volna, lekoptattak. De hát ki akarná társnak a kocsmakirályokat? Szomorkodtam, és egyre többet ittam. Persze, miután magam rommá szívtam És, hogy ne izguljak, akkor is gyújtottam. Aztán a bátorság is elment, így otthon maradtam, Ha már otthon voltam, még egyet szívtam, És mellé egy-két sört is kinyitottam. Nem mondom, zavart, de könnyebb volt annyiban hagyni, Hisz az egyetem óta ment a sör és fű, Igazán nehéz volt magamnak bevallani, Hogy az életet így már nem lehet tartani. De mikor rájöttem, hogy nincs más lehetőség, Onnantól kezdődött a felnőttség. Refrén

Sört árultam az utcán az embereknek, Hasist szívtam, másfél bélyeget ettem meg. Félelem és rettegés Valenciában. Aznap majdnem meghaltam a lyukas szobában. Huszonnégy voltam, fiatal és merész, Korlátok nélkül felszabadulva Fel sem fogtam, hogy mi ez az egész. Az őrült kíváncsiságnak is megvan az átka; Azon az estén ördögszekereket láttam, Gótokat kifestve boszorkánynak, Ami elöl volt, az lett hátul is. A vakolatban megjelent Mária és Jézus is. A lakótársamra rákapcsoltam a villanyt, Mert a gonosz vörös fején két szarv villant. Az alakok széttörve a prizma által. Mindenhol Warhol-képek, ismerkedek a pop art-tal! Refrén: Félelem és reszketés Valenciában; Három hónap alatt kétszer jártam a halál torkában. Ittam, szívtam, próbálgattam magam. Szabad voltam, bármit csinálhattam! x2 Másnap reggel még a szivárványfalak mozognak… Semmit a csajomnak, mit mondjak a lakótársaknak? Nem értik, aggódnak, én meg szarul vagyok. Tekerek egy cigit, de csak kicsit, nem nagyot, Merthogy a csoki városában fű is terem, De ahogy meggyújtom, egyből kinyílik a verem. És ellepett, de nem engedtem a nyomásnak! Nem, mert leszoktam, Hanem mert leszartam (így van). Pár nap múlva újból az úton voltam A hídon át punkokkal a belvárosban. A fél Cabaña a Plaza Virgenen De sehol sincsenek, ha egy rendőr megjelen. Bicóval a városban, transzprostik és arabok, Meleg spanyolok, románok kocsmája, ott vagyok, Bár tapasztaltam sokat, de unatkoztam is. Ez a három hónap számomra pótolhatatlan kincs. Refrén

Gazsi öreg, állítólag, amúgy késő harmincas. A Szőke testvérek ezen csámcsognak. Szerintem ember vagyok, bár nem olyan régóta. Lődörögtem, mint akinek nincsen más dolga. Van négy testvérem, meg egy anyám, Május negyedikén temettük el apám. Voltam nagy testvér és éveken át öcsike, Aztán kamaszodtam, majd megnőtt a pöcsike. Voltam hősszerelmes kamasz, meg Don Juan kocsmákban, Hírneves alkesz a pesti éjszakában. Kaptam el betegségeket, tovább is adtam, Mert nem bírtam kordában tartani a farkam. Voltam a fellegekben, le sem tudtak szedni, Máskor szar játékokat nem tudtam letenni. Amit végrehajtottam, amíg erővel győztem, Egyszer sem csináltam félgőzzel. Refrén: Mindig is érdekeltek a végletek; Mi meddig ér, mi honnan ered… Fogj meg egy gyertyát, gyújtsd meg a két végét, Mintha minden pillanatod gyorsítva élnéd. X2 Verze 2: A végletekig vittem mindent, Sőt! Annak is a végletéig. Magamban érezni az istent? Mármint az erőt, de vajon kell az igét is? Mindent meg akartam nyerni, ott akartam lenni. Sokszor ott is voltam, de felborultam, Sok próbálkozásnál kudarcot vallottam. És hamar tönkre tudtam menni. Nem vagyok egy hurrá optimista, De annál jobban tudok lelkesedni. Meg zsarolni, meggyőzni, hízelegni, Ezt tökélyre tudtam fejleszteni. Egyben öröm ez, de néha átok, Mert csípőből jön, de sokszor ártok. Máskor meg menthetőre hozok vesztes helyzeteket. Sok sztorim van még, mesélhetek… Refrén

Öt éve írom ezt a füzetet. Közel nincs tele, ez a negyvenedik oldal, De most segít nekem Bácskai János, Meg az örökké szeretett Ferencváros. Május vége, vér tolul a fejbe, Van már mit aprítani a tejbe. De Szőke Pista bácsi volt a papi-király, Felvette a melósgatyát, a kertbe kijárt. Egész nap robotolt, akárcsak a fiai, Az unokák sokszor láb alatt voltak neki. Elvitték a haszon nagy részét, Nem volt meg bennük semmilyen részvét (csibészek). Nagyfater apja mérnök volt. Megérkeztek a komcsik, lett is gond, Onnantól jött a földművelés (M-O-N-O-R), Keserves nehéz megélhetés. Refrén: Egész nap melózol, hogy legyen hol lakni, Hogy élj, hogy egyél, meg kell a lóvét forgatni! Aztán alszol, hogy fenntarthasd a mozgást, Hogy működjön a szorzás, működjön az osztás! x 2 Verze 2: Nagyfatert, a saját elmondása szerint, Otthon tartotta az anyósa 56-ban, Hat éves volt Pityu, 3 éves Laci. A nőknek szerencsére működött az agya. Erős férfi volt Papa, a kalapácsot sokat forgatta, Mert mozdonykovács volt az Északiban Lönci bácsival sztahanov-duóban. Az öreg macsók nem hordtak fülvédőt, De később hallókészüléket sem. Az utcáról megérthetted, miről beszél Szellő Vagy bármit, amit nézett a tv-ben. Miután meghalt Mama, Vali nyakába lihegett. Az öreg kecske is nyal sót, röptében a legyet. Aztán mikor továbbállt a nő, Mindennek vége lett, de ez érthető. Refrén

Verze 1: Délután a Múzeumkertben kezdtem, A Müsziben folytattam, és sokszor ott fejeztem. Sokszor nem ettem, ott nem volt konyha, Folyékony kenyeret raktam inkább a gyomorba. Nincs sok tápértéke, de rendesen puffaszt, Nem old meg semmit, inkább mindent összekotyvaszt. Ettől még ugyanúgy víz, meg növények, Egyszerre lesztek tőle puhák és kemények. Kisüzem, Dzzzs bár - annyit álltam sorba’, Hogy százszor eljutottam volna Monorra. A Telep előtt megszűnt az idő, Folytak a hetók, dolgozott a tüdő. A táskám az új rapfüzetemmel elhagytam. Többször cuccom a földre nem raktam, De komolyabban nem tanultam belőle, Több élet kellett, mielőtt Gazsi felnőne. Refrén: Bár annak dacára, hogy hosszan volt kamasz, Megért húsz őszt, telet, nyarat, húsz tavaszt. Visszanézve arra az időszakra; Az a csoda, hogy itt vagyok ma! x 2 Verze 2: Kölcsönkaptam egy bicót egyik este. Mondta Pali, hogy vigyázzak – aznap hozták rendbe. De mint egy börleszkbe’, annak módja-rendje; Egy álló taxinak mentem, az ablak vert fejbe, Így ráléptem a pedálra, ami elhajlott, De az adrenalinlöket hazáig hajtott. A Ferenciektől a János Kórházig. Másnap meló, Gazsi sokat nem kómázik. Bicó az tropa, vajon hogy hajtottam azt? Gazsi az rendhagyó, húsz évig volt kamasz. Visszanézve arra az időszakra, nagy csoda, hogy itt vagyok ma. Igaz, volt egy kis rés mindig a felhők között, Mikor a jógyerek belém költözött. De a legtöbbször vendég volt a foglalt házban, És a rossz Gazsi nem szívesen látta. Refrén: 2x

Köhögnek rám a buszon, nedvesen-szárazon. Nem alkudozom, felveszem a maszkom (így van!). Megelőzni itt már senki sem szeret, Fogadjuk a pápát, megrendezzük a meccseket (hajrá spori!). Ha már a fele ország be van oltva, Akkor dübörgünk, a gazdaság bírja. De a maszkot csak akkor vesszük vissza, Mikor a kórház a kulcsot beadja. A libsik huhognak, nem az ultrák a meccsen, De mire legyek büszke? Albánia megver. Semmilyen stabilitásról nem tudok beszélni, És a bizonytalant az ember mindig megérzi. Nem vagyok gazdasági szakember, De a kocsik alkonyában szerelőműhely lettünk. Vannak magvaink, vizünk, földünk, De nemhogy el nem adtuk, le sem szedtük. Mégis, hova fogadjuk a sok menekülő afgánt? Kaját sem tudunk adni, erre Brüsszel bánt, Ezért foggal-körömmel védjük a határt. Ünnepeljük a vadászt, Rómába küldjük a királyt (menjél tesó!). Egy legény sincs talpon a vidéken, Mindenki irodában ül, egy forgatható széken. A szék nem nyikorog, megbízható gamer szék, Rendes, megalkuvó nyárspolgárokra tervezték. Egy legény sincs talpon a vidéken, Mindenki irodában ül, egy forgatható széken. A szék nem nyikorog, megbízható gamer szék, Rendes megalkuvó nyárspolgárokra tervezték.

Sajó: - És a Gazsi Rap Showt vágod, Őt ismered? Gazsi: - Persze, hogy vágja, hiszen művészkörökben, Mikor megjelennék, megelőz a hírem. De ha nem is lépek be a szobába, A környéken akkor is vigyázállás van. Sajó: - És ez a MOME rapper feeling? -Hogy MOME rapper feeling, azt kikérem magamnak! Csak tageket mentem mosni a MOMÉ-re. A momés hökösök bemószeroltak, De nem kellett pénzt adnom a büntetésre. Sajó: - Esküszöm, éreztem némi áthallást, hogy neki is ilyen fura, furán affektál, furán rímel. Gazsi: - Furán affektál, furán rímel? Tisztában vagy a szó jelentésével? Lehet, hogy nazális a hangom, De ami sallangmentes volt mindig, na az a flowm! Sajó: - És, hogy ráadásul pláne az, hogy ő is animációs talán, vagy nem? HOLI: - Festő. Sajó: - Ja, igen. HOLI: - Azt hiszem. Festő, tanárképző. Sajó: - Aha, aha, igen, pontosan. Gazsi: - Ha már szóba hoztál, legalább keress rám! Van weboldalam, a lustáknak meg instám. Csináltam egy OKJ-t, és párat animáltam, De festőművész vagyok, kimondom bátran. Nem is akármilyen, az egyik legjobb fiatal absztrakt - Ha negyven év fiatalnak számíthat. Három diplomát csináltam a Képzőn, És a Képzőművészeti Egyetem nem tanárképző! HOLI: -Őt nem hallgattam soha. Követgettem a munkásságát, meg szimpatizáltam vele, de… de az kimaradt. Az az az. Gazsi: - Sokan követik a munkásságom, sokan szimpatizálnak velem, De a számokkal nem tudok versenyezni, Így elfogadom, hogyha eltűnik a nevem. Bár volt pár jó évem szembeszélben. Lett a végére diszkográfiám. De nyugodtan dőlök hátra vissza a székben, Mert kiélhettem minden mániám. Grasa: - Ez még nem olyan hiphop volt szerintem, ami most van. Nem olyan hiphop volt sze sze sze! Gazsi: - Hát igen, a hiphop megváltozott. De sosem volt jó az irány. Ezért van mégis szükség rám, Mert valakinek pótolni kell a hiányt! Sajó: - Kövessetek minden szokásos szociális felületen, én Sajó Dávid voltam, köszi a figyelmet, hamarosan jövünk….