Marilyn Monroe Refrén: (Marilyn) Körberajong téged a világ. (Monroe) Megesz és megrág, majd utána kiköp. (Marilyn) Ha ismételgeted magad, akkor imád, (Monroe) ha változtatsz a recepten, akkor leköp. (Marilyn) Körberajong téged a világ. (Monroe) Megesz és megrág, majd utána kiköp. (Marilyn) Ha ismételgeted magad, akkor imád, (Monroe) ha változtatsz a recepten, akkor leköp. (Marilyn Monroe) Verze 1: A művészeket, legyen az színész vagy zenész, igazából vagy mélyen kicsit sem ismerik. Nem is akarnak ebbe nagyon belemenni, inkább csak felemelni majd eltemetni. (finish him) Hát akkor földet a sok mártírra! Hol van a lapát? Kerüljön alá, akin túl nagy a kabát, mert a divatdiktátor Csányi rég megmondta, hogy a múzeum helyett költsünk inkább stadionra. Műterembérlés helyett szezonbérletet, operák helyett hallgassunk inkább operetteket! Mert annyi ember nem tévedhet, annyi ember meg- és elítélhet. Valójában a megkövezés a demokrácia. Az akasztások után is volt vásárfia, és a művészet miatt hiába izgulsz; a nép megszerzi a kenyeret és a cirkuszt. Refrén Verze 2: Receptkönyvem, receptkönyvem mondd meg nekem: ki a legjobb szakács a vidéken (Gazsi)? Akiknél a könyv a fiókban nyugiban pihen, és nem flexel a recepteken. Rapfüzetem, rapfüzetem mondd meg nekem: hogy nem jelent még meg száz mixtape-em? Azokkal szemben, akik nem írnak szöveget, versenyezni egyáltalán nem lehet. A sprinterek kifáradnak a hosszú távon. A hátam fogja látni, kinek a hátát látom. Régen négyszázon kidőltem, de ötvenen győztem! Huszonöt éve kocogok így, jó sokat jöttem. Kaptam hideget-meleget, néha semmit se. Ha nem jutok eszedbe, még el nem tűntem. Maradok őszinte tisztelettel, Szőke Gáspár, a művészember. Refrén

Mondd, mire legyek szerény?! Verze 1: A Gáspárfélékre errefelé nem büszkék. Magyarhonban a legszebb színek a szürkék. Itt ignorálják azt, aki másképp gondolja, ezért ha sikerre vágysz, állj a körökbe (be)! Nincsenek itt halmazok, se árnyalatok, ha befestetted magad, tudd, hogy örökre tetted! Nincsenek itt csak erős és gyenge változatok, meg aki ezt a berendezkedést okolja. Mondanám, hogy törj ki, de bátrak sincsenek, és az ugyanolyanokat hívják úgy, hogy istenek. Mindenki tanul, de a legtöbb másol. Kicsi a piac, mit keresnétek máshol? Másfél év és betöltöm a negyvenet, nincsen már meg bennem a fiatalos lendület, de frissebb és élesebb vagyok nálatok, és frissebb és élesebb vagyok nálatok! Refrén: Mondd, mire legyek szerény, mikor nincs szükségem rá? A családomra büszke vagyok, ők is büszkék rám. Mondd, mire legyek szerény, van annyi beképzelt ember! Én már annyi értéket adtam, mint a tenger. (x2) Verze 2: Hallgatok mindenféle szar zenéket, keresem bennne a szöveget meg a rímet. Harmincnyolc vagyok, már nem leszek híres. Legenda vagyok, nevezz intézménynek! Nem kapok sok jogdíjat, nincsenek lejátszások. Azt se mondhatom, hogy teljesen leszarom, de irigykedésre sincs semmi okom, mert amit szeretnék, azt csinálom. Kovács vagyok, vasakat tartok a tűzbe, korlenyomatok, kilőhetném őket az űrbe, ha valaki költene az űrkutatásra, de pólókon pörög leginkább a NASA! Mit a jövőmről gondoltam, az mese, mese, mátka, de a valóságnak nincsen párja; jó helyen melózok, jó dolgokat csinálok, az én barátaim az igazi királyok! Refrén (2x)

Ahol a többiek vannak Hol a többiek vannak… Hol a többiek… Verze 1: Írni nem könnyű, nem írni könnyű. Néha írni könnyű, de néha nyűg. A felejtésből visszatérni szintén nem könnyű, de meg lehet lépni annak tudatában, hogy hiánypótló vagy, de szükség nincs rád, az kiábrándító. Minden alkalommal meggyötör a depresszió. Csak mert nem vagy közhelyhalmozó, az emberek pedig sablonokban gondolkodnak. Ez nem lenne baj, mert ez túlélési ösztön. Csakhogy a sablonokból kimozdulni nem tudnak, az konformizmus, azaz börtön. Én már tudom, hogy a tömeget le nem győzöm, de azért a boszorkánykonyhámban a bájitalt főzöm. Az idegre jó megoldás a közöny, de vigyázni kell, hogy meg ne öljön! Refrén: Mért nem vagyok ott, hol a többiek vannak? Mert sosem voltam ott, ahol a többiek vannak. Sosem gondoltam és éltem azt, amit a többiek, ezért még az életemben elfelejtenek. (x2) Verze2: Félre ne érts, nem panaszkodom. A legfontosabb, hogy tükörbe tudjak nézni! Úgy akarok mindent megélni, hogy amit megtettem, az vállalhatom. Voltak rossz döntések, amiből tanulni kellett, elhanyagolhatók a jók mellett. És nincs olyan, hogy makulátlan életpálya, csak ne tegyen ki sok időt, hogy az ember bánja! A legtöbb ember mégis a számokat nézi, pedig a sikeresség ennél árnyaltabb; mindenkinek mindent magához kell mérni és a saját tempójában előre lépni! Menyus is megmondta, hogy vannak korszakok, ez szükségszerű, de nem számítható. De jobb, ha tudod, a korszak bennünk lakik, és egy katarzissal lezárható. Refrén (x2)

Szivárványország Verze 1: Rendes magyar nő szül egy gyereket. Unatkozik otthon, szül még kettőt, mi mást tehet?! A férfit nem látja, ő hajtja a pénzt. Ez a világ dolga, ez van és kész. Pár év eltelik, (a) gyerekek oviban. Az asszony jó esetben szoliban, kondiban, rosszabb esetben segélyért áll sorban, lepukkant, rozzant állapotban. A gyerek az első, őt viszi az állam, felneveli állami gondozásban. Viselkedésproblémás gyerekek között kitermeltünk egy új garnitúra bűnözőt. A meleg szülők ezzel szemben nevelik a gyerekeket szeretetben. Csak külföldön szülik őket meg, mert rendes országban ilyet nem lehet! Refrén: (A) NER világában semmi jót nem láttam, szívesen élnék egy szivárványországban! (x4) Verze 2: A Telekom megmondja nektek a reklámban, hogy mindennap négy percre csörögj rá anyádra! Hagyd azt a karriert a családfenntartóra! Minden asszonynak van elég egyéb dolga; mosni, főzni meg takarítani, és a pénzkereső előtt fejet hajtani. Ezzel szemben manapság a nő jóval képzettebb, mint a férfi munkaerő. És nincs is arra rászorulva, hogy valaki a frankót neki megmondja. Itt az érzelmi zsarolás a társalgás módja; hogy gyenge vagy, elhiszed, ha valaki sokat nyomja. Így lettünk az önbizalom országa. Ne bízz magadban, támaszkodj másra! Hogyha nem tudsz, akkor hibáztass másokat! Ne feledd, a család mindenben támogat. Refrén (4x)

Ülök és várok Verze 1: A gyakorlat teszi az embert és a mestert. De unom nagyon az ujjgyakorlatokat. Nem azt mondom, gyakorolj sokat! Nem a kender teszi a rappert. Persze ha nem olvasol, hogy táguljon a tudat, láttál már bizonyára közhelybubusokat, akik mindig azt mondják vissza, amit mindig mindenki mondani szokott, alig vannak új gondolatok. De hát megkértek rá, hogy ne gondolkodjatok! A mai korban nincs könyvégetés, mert rég elfeledett dolog az olvasás. Az új beszéd ugatás meg bégetés, vaddá születés vagy állattá válás. Kevés sámán érti már a tisztán látást; ha ugatás se lesz, marad a késelés. Refrén: Ülök és várok, régen álltam, ma unom. Régen nem voltak álmaim, ma vannak, ezt tudom. Ha sokat szívsz, hova tűnnek az álmok? A fű nem felel, van olyan álnok. (x2) Verze 2: Mikor sokat szívsz, te vagy a látnok, mikor már nem, a valóság rád ront. A valóságot, mikor éled, az az élet! Az élet meg folyik, nem kell tőle félned! Az „ez nem élet” élet is élet! Rosszul mondtam, mindig van okod félned, mert a félelem, ami összetart egy országot. Így szerezhetett a Fidesz kétharmadot, pedig Budapesten nincsenek migránsok. A határ mellett is csak kétezernégyszáz. Ha megeteted őket, akkor az két év fegyház, és megbélyegeznek mint migránssimogatót. Hol van már a szeresd a felebarátod, meg az, hogy ne vess meg senkit?! Ha újra eljön Jézus, ezeket hogy magyarázod? Vagy lehet, hogy ezt nem is annyira várod? Refrén (x 2)

Tékozló fiú Intro: Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egy nap odament a faterhoz, és azt mondta: Figyu, Fater, ruppótlan vagyok, viszont nagyon szeretnék elmenni kokózni, gádzsizni. Jól van, fiam, adok lóvét, menjél, verd el! Oszt elverte. Verze 1: Régen mi volt? Gazsi kivolt. Reggel felkelt, egyet-kettőt szívott, dél volt, evett, aztán még egyet tekert. A rapbizniszt csinálta, majd kocsmába is ment. Egy sörnél sohasem tudta abbahagyni, a pultosok hagyták az asztalra borulva aludni. Részegségek, ájulások, fizetések, bő szipákolások, próba, koncert és pénzszórás. Ivás-szívás, ivás-szívás, viháncolás. Otthon viszont a négy fal tövében rám ömlött a valóság elég töményen; hogy egyedül vagyok, mint az ujjam, még akkor is, ha pár napja kúrtam. Mert amire vágyok, nem egymás után lányok, hanem aki rám lel, ha magamra találok. Refrén: A tékozló fiút visszafogadja az apja, a jó gyerekét meg le se szarja. Ha jól megy, nem számíthatsz csak magadra. Az élet harc, készülj a kalandra! (x2) Verze 2: Mikor szarban voltam, és egész nap ittam, rászívtam és egyhelyben aludtam, csak páran voltak, akik aggódtak értem. Mióta nem kocsmázom, hol vannak a többiek, kérdem? Talán azt sem vették észre, hogy dobog a szívem, sípol a tüdőm, ég a gyomrom, fáj a fejem, hogy szürke az arcom, hogy karikás a szemem, hogy túlhajtom magam, mert a buli nem pihen. Nem festettem, de vettem fel a számokat. Mentem próbálni, jártam az utcákat. Törtem a bicókat, meghúztam a vállamat. Ha akartak engem, elvittem a lányokat. Teljesen kiégtem, nem voltak érzéseim, ha valaki vonzódott hozzám, azt ellöktem, aki meg tetszett, és kiöntöttem neki a lelkem, úgy kidobott, hogy kifolyt tőle a könnyem. Refrén (x2) Verze 3: Egy, két… Egy éve alig írtam, addig túl sokat. Ami jött, megültem az összes lovat. Mikor rájöttem, hogy nincsen több ló, elment a nyár és leesett a hó (rodeó rodeó). Eljött a tavasz, az ősz és újra tél lett. Majd újabban tavasz helyett is csak nyár. Elmegy az élet, ha az ember vár. Ritka, ha a sült madár rád talál. Ezért arra jutottam, hogy én vetek véget a sok engem lehúzó függőségnek, és tiszta lappal folytatom tovább. A tékozló fiú rendbe szedte magát. Egyből lett barátnő, majd Feleségcsaj, mert könnyebb az élet, ha a füled mögött nincs vaj. És a feleség valójában a másik feled, és nem az, aki helyetted neveli a gyereket. Refrén (2x)

Merengek a mostban Intro: Szőke Klán D.O.N.G. G.A.ZS.I, Melankolikus Matyi Filozofikus Gazsi Szőke Klán Szőke Klán Verze 1: Az egész napos eső után beállt a csend. A felhő olyan sűrű volt, hogy egyberagadt, így telepedett ránk a nagy szürke semmi. Egy szélmentes páratenger a föld tetején, ahol nehéz lenni, meg ébren maradni. Kihagy az agy, mert nincs oxigén. Felhalmozódik a férfiakban a tesztoszteron és ugyanígy a nőknél az ösztrogén. Az emberek idegesek, vagy az életért küzdenek. Lassul a tüdő, tódul a vér. A tömegközlekedésnél tülekednek, vagy a kocsmában verekednek. A drámák ilyenkor sokkal durvábbak lesznek, ezért vigyázz, mert mindenhol van Chuck Norris! Sokkal kifizetődőbb a nyugodt embereknek; nem szól szám, nem jön police. Refrén: Köd van gomolyokban, merengek a mostban. Szépen, csendben mondtam, merengek a mostban. (2x) Verze 2: Teljes magányban a műteremszobában, be vagyok zárva a kemény koponyámba. Gondolatok keringenek körbe-körbe, majd egy szemhunyás alatt belebújnak a kezembe. Kint továbbá pára, bent viszont teendők. A nyersanyagok közt eljátszom a teremtőt, hiszen azt hozom létre, ami eddig nem létezett. Számomra fontos, de majd megmondja az emlékezet. De, mint a rapben, itt sem érdekel a köz ízlése, mert csak azt hozom létre, amihez értek. Színlelés lenne bármi mímelése. Magam miatt teszem, ezért élek. Festő vagyok a buszon, a metrón is. Ha kigyullad a ház, ha kiönt a kanális, készen állok rá minden receptorral, ha süt a nap, vagy ha köd van gomolyokban. Refrén (2x)